Az Európai Bizottság támogatást nyújtott ennek a projektnek a költségeihez. Ez a közlemény a szerző nézeteit tükrözi, és az Európai Bizottság nem tehető felelőssé az abban foglaltak bárminemű felhasználásáért.

2011. július 19., kedd

Pécsen voltunk


Nagyon nagy várakozással és izgalommal indultunk útnak. Azon töprengtünk, milyen lesz majd a közös munka a külföldi csoportokkal. Azt sejtettük, hogy kemény és fárasztó napok várnak ránk. Meglepetésünkre a próbák a Hotel Pátriában és a Pécsi Nemzeti Színházban zajlottak.

Alexával nagyon hamar összebarátkoztunk valamennyien. Már az első találkozásunkkor elnyerte a csapat bizalmát és szeretetét. Ő elmesélte nekünk, hogy mi lesz a története a táncnak, amelyhez a koreográfiát készítette. Elmondta, hogy hogyan gondolta ezt megjeleníteni, kitől mit vár. Megnézte ki hogyan táncol, majd megbeszéltük a szerepeket.
Felkészített bennünket, hogy kemény munka vár ránk!

Másnap a franciák már vártak ránk, merthogy velük és a lengyelekkel dolgoztunk együtt ebben a produkcióban, amely „A szerelem négy évszaka” címet kapta. Nagyon aranyosak voltak, jól összebarátkoztunk velük. Az elején nehezen mentek a dolgok, a nyelvi nehézségek miatt, de aztán beindult a gépezet. Megtaláltuk a kommunikáció módját. Az egymáshoz való jó hozzáállás és türelem eredményhez vezetett.
Az alaplépésekkel nem is volt gond, de a koreográfiát megtanulni, észben tartani, mindezt három nap alatt…! Azért nem semmi!
A sikeres felkészülésünk talán annak is köszönhető, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
Kemény munka volt és mégis felemelő érzés! Rajtunk nem múlt, dolgoztunk keményen.

S eljött a nagy nap. Az a nap a mi napunk! Előzőleg Alexa még elmondta, hogy nagyon jó volt velünk dolgozni, s ha nem úgy sikerülne is az előadás, ő akkor is tudja, hogy mi jók vagyunk. Mi erre azt válaszoltuk, hogy mi mindent beleadunk annak érdekében, hogy az előadás remek legyen.
És valóban nagyon igyekeztünk. Nagyon tetszett az előadás mindenkinek, nagy sikert arattunk. Még Béla bácsit is sikerült meglepni, ő is elérzékenyült. Mindenkitől nagyon jó kritikát kaptunk.
Jó volt látni Alexát, akinek a szemében az öröm és a meghatottság könnyei csillogtak.

Elmondani nem lehet, mindazt, ami aznap történt velünk, ezt át kell élni! Mindenki szárnyalt! Mindenki előtt le a kalappal!
Szeretnék még sok ilyen élménynek részese lenni!

Seres Gábor, Balmazújváros